Egyszerre érkezett egy jó és rossz hír a Nikon háza tájáról, kezdjünk előbb a rossz hírrel: A japán gyártó hajmeresztő sebességű zuhanórepülést hajt végre ezekben a pillanatokban és a pénzügyi év végéig 720 millió dolláros veszteséggel kalkulál. A jó hír viszont, hogy felismerték hol hibáztak, ami mindig az első és legfontosabb lépés a gyógyulás felé.

Egy kis történelem lecke

A Nikon jelenlegi helyzetének megértése elválaszthatatlan az elmúlt 10-12 év eseményeitől, de ha ezt a részt kihagynád, csak tekerj a következő fejezetre. A MILC-ek forradalma 2008-ban indult el a Micro 4/3 rendszerrel együtt, melynek a szekerét az Olympus és a Panasonic tolta. Hozzájuk gyorsan csatlakoztak azok a gyártók saját MILC rendszer kifejlesztésével, akik kiszorultak az addigra már Canon és Nikon dominanciát jelentő DSLR piacról, ide értendő a Sony és a Fujifilm is, de próbálkozott vele (azóta feladva) a Samsung és a Pentax is.

A MILC-ek a kezdeti technológiai elmaradásukat rohamléptekkel hozták be, évről-évre hatalmas tempót diktálva fejlődött ez a kategória, viszont a Canon és a Nikon sem vette ezt kellően komolyan, sőt kifejezetten alibi tevékenységet folytattak. Előbbi az APS-C szenzoros EOS M rendszert hozta létre, mely még hosszú éveken át csak az amatőrökre koncentrált (és nincs ez másként ma sem, de erről később), utóbbi pedig az 1″ szenzoros (CX formátum Nikon nyelven) “1” rendszert tette le az asztalra, mely bár aranyos, cuki és jópofa volt, képtelen volt megszólítani a fotózást egy kicsit is komolyabban gondoló réteget.

Eközben valami olyan történt, amire a két nagy DSLR vízfej nem számított: A MILC ipar feltört és gyorsabban mint gondolták, ezen belül is a Sony már kezdett olyan piaci részesedést kiharcolni magának, ami már DSLR-hez mérhető eladási számokat jelentett, ezt pedig elősegítette, hogy a full-frame szenzoros A7 és A9 család bevezetésével a profik felé is nyitottak. Ez elég volt ahhoz is, hogy a Sony mára már a Nikont is maga mögé utasította, de az új full-frame szenzoros fényképezőgépek piacán a Sony több régióban (például Észak-Amerikában) az abszolút első helyet is megszerezte, megelőzve ebben a DSLR eladásokat is. Többé nem volt kérdés, hogy a MILC-ek nem múló hóbortot, hanem a jövőt jelentik.

A Canon a maga APS-C szenzoros EF-M bajonettes rendszerével egyébként elég szép eladásokat ért el, de érezve azt, hogy ez kevés lesz, 2018-ban útjára indította az RF bajonettet és a full-frame szenzorra épülő EOS R ökoszisztémát az akkori Photokina kiállításon. Az EOS M vonalat meghagyta az amatőröknek, míg az R-gépek szólnak a profiknak vagy a nagyobb étvágyú hobbistáknak. A Nikon ugyanekkor mutatta be a Z-bajonettet, vele pedig a Z6 és Z7 vázakat is, szintén full-frame szenzorral (ez időközben bővült APS-C szenzoros vázzal is). A kérdés tényleg végleg eldőlt, hogy merre forog innentől az ipartörténelem kereke.

Vissza a jelenbe

Miközben a Canon továbbra is őrzi megingathatatlanul a globális első helyet és aránylag jó pozícióban van a MILC piacon belül is, addig a Nikon MILC-es áttörése elmaradt, sőt ez egyenesen lebőgésnek is nevezhető, amiről írtunk is már korábban. Még előrébb ugorva a jelen felé: Pár napja, akkor még magyarázat nélkül megszüntette a Nikon a belépő szintű DSLR termékvonalat utódok nélkül, ami akkor még csak találgatásokat indított el, hogy ez már a MILC-ek felé való határozottabb menetelést készítheti elő, amire hatalmas szükségük van, mert közben ég a ház.

Mekkora a baj? A PetaPixel beszámolója egyszerre idéz a Toyo Keizai hasábjain megjelent két, témába vágó új bejegyzést, az egyik arról számol be, hogy a Nikon a 2021 márciusban véget érő pénzügyi év végéig 720 millió dolláros veszteséggel számol, ami a cég fennállása óta a legnagyobb zuhanás, soha ekkora gyomrost nem kellett még elszenvedniük korábban. Igazságtalan lenne ezt teljesen a cég saját teljesítményére fogni: Van itt közben egy világjárvány is, ami alapjaiban rengette meg egy időre a fényképezőgépek iránti keresletet. A másik hivatkozás viszont már Hirotaka Ikegami (managing executive officer) interjújában elhangzottakról szól.

Ikegami beszélt arról, hogy sokáig egyszerűen nem hitték a vezetőségben, hogy a MILC-ek tényleg érdekelni fogják majd a profikat vagy a komoly igényekkel rendelkező hobbi fotósokat. Olyan indokokat hozott fel, mint például a MILC-ek egy feltöltéssel elérhető üzemideje a DSLR-ekhez képest gátat szab a népszerűségüknek. Nem így lett, cserébe hatalmas késést halmoztak fel a MILC piacon, mert bár a Canon sem nyitott náluk előbb a profi MILC szegmens felé, azért az EOS M ökoszisztéma gépei legalább nem voltak ismeretlenek, szemben a nyugati piacokra betörni képtelen Nikon 1 rendszerrel.

Az interjúból az is kiderül, hogy a Nikon vezetősége ma már jól látja a piaci trendekből, hogy bár a fényképezőgép piac nagy egésze továbbra is zsugorodik, de a full-frame szenzoros MILC-ek így is növekvő eladási számokat produkálnak. Ezért a Nikon vezetősége határozatlan időre elrendelte, hogy innentől minden létező kapacitást átállít a Z-rendszer fejlesztésére. Szerinte bármekkora is a baj, bárhogyan is kell spórolnia a cégnek, egyedül a fejlesztésen nem szabad és a termékkínálat kiszélesítését is pedzegette, amelybe új vázak és objektívek is beletartoznak és szeretnének erősen koncentrálni a videós funkciók felfejlesztésére is.

A nagy kérdés persze már inkább az, hogy ez mire lesz elég: Azt látni lehet, hogy a Z-bajonettes Nikon MILC-ek alapvetően jó kritikákat kapnak (az első két váz egyetlen kártyahelyes limitációját leszámítva), szóval nem a hozzáértés hiányával van baj, hanem sokkal inkább a túl sokáig halogatott MILC nyitással. Behozhatatlan lett a Nikon lemaradása vagy még talpra lehet állni ebből? Mivel a Nikon még mindig egy felfoghatatlanul hatalmas DSLR bázissal rendelkezik, ha őket sikerül megszólítania, hogy váltás esetén maradjanak házon belül, akkor ez a feladat nem tűnik megugorhatatlannak. Csak győzzék addig még anyagi tartalékokkal.