Minden napra jut egy világnap, de a Magyar Fotográfia Napja csak számunka kedves. Minden év augusztus 29-én indulnak azok a programok országszerte, melyeket többnyire fotós klubok és múzeumok szerveznek. Az időpont nem véletlen, hiszen egy fontos elsőség adja hozzá az apropót. 1840-ben, ezen a napon 173 éve mutatta be a Magyar Tudományos Társaság előtt Vállas Antal a dagerrotípiát, mint fényképészeti eljárást.

A Magyar Tudományos Akadéma felolvasóterme 1940-ben | Fotó: FORTEPAN, orig: Somlai Tibor

Minden napra jut egy világnap, de a Magyar Fotográfia Napja csak számunka kedves. Minden év augusztus 29-én indulnak azok a programok országszerte, melyeket többnyire fotós klubok és múzeumok szerveznek. Az időpont nem véletlen, hiszen egy fontos elsőség adja hozzá az apropót. 1840-ben, ezen a napon 173 éve mutatta be a Magyar Tudományos Társaság előtt Vállas Antal a dagerrotípiát, mint fényképészeti eljárást.

Tavaly már megemlékeztünk az eseményről azzal, hogy felvázoltuk a történelmi pillanathoz vezető út kronológiáját. Ha még nem olvastad, akkor álljon itt újra, hogy megismerd miért pont ezen a napon tartjuk a Magyar Fotográfia Napját:

1839. január 7-én mutatják be Louis-Jacques-Mandé Daguerre és Nicéphore Niépce találmányát a Francia Tudományos Akadémia előtt. Mivel Niépce meghalt már a találmány elkészülése előtt, ezért Daguerre magáról nevezi el az eljárást Dagerrotípiának. Ez az első fotográfiai eljárás a világon, ez pedig nagy port kavart. A francia állam megvásárolja a szabadalmi jogokat és szabaddá teszi azt az egész világ számára néhány hónappal később.

1839. február 2-án jelenik meg az első írott hír a “csodálatos új találmányról” a Hasznos Mulatságok nevű lapban. Ők így írnak róla: “Daguerre úr mindenek fölött legérdekesebb fölfedezést tett, ti. azon módot találta ki, melly szerint a fényes sugarak hatását a tárgyakra, például a papírosra állandóvá teheti, ami nem kevesebbet jelent, minthogy a fényes sugarak által lerajzoltatja a tárgyakat a legnagyobb pontossággal és a rajzolatot híven megtartja – s az nagyító üvegen nézve nemhogy veszítene, de nyer hűségben és szépségben.”

1839. augusztus 19-én a párizsi Institute de France-ban tartott ülésen a publikum elé tárják a Daguerre és Niépce által feltalált fotográfiai eljárás minden részletét. Innentől kezdve nem a francia állam titka a találmány, bárki a világon készthet dagerrotípiát.

1839. augusztus 23-án, csupán négy nappal az Institute de Frace-ban tartott ülést követően már megjelent az első hirdetés, mely fotótermékeket reklámozott. A Susse és fivére cég a Le Gazette de France lapban hirdetette a dagerrotípiához szükséges eszközeit.

1839. szeptember 4-én a Hasznos Mulatságok ismét ír magyar nyelven a találmányról. Ezúttal már közli (igaz elég vázlatosan) az eljárás mikéntjét, így vállalkozó szellemű olvasók maguk is nekiállhatnak kipróbálni a fényképezést, feltéve ha van elég pénzük kifizetni az igen borsos árat az alapanyagokért. Még ugyan ebben az évben Nagy Károly vásárol egy teljes felszerelést Párizsban a bicskei csillagvizsgáló számára.

1840-ben megjelenik a Dagerrotípia műhelytitkait leíró zsebkönyv magyar fordítása Zimmermann Jakab jóvoltából. Ez gyakorlatilag az első kézikönyv volt, melyet az első fényképezőgépek tulajdonosai számára írtak, hogy helyesen tudjanak exponálni.

1840. július 1-én a Pesti Kiállításon bemutatnak több dagerrotípiát is. Ez volt az első alkalom, hogy magyar közönség fotókat láthatott saját szemével is.

1840. augusztus 29-én, azaz ezen a napon 173 évvel ezelőtt Vállas Antal a Magyar Tudományos Társaság ülésén bemutatja a dagerrotíp fotográfiai eljárás teljes folyamatát, az előkészülettől az exponáláson át egészen az utómunkálatokig. A prezentációhoz a Nagy Károly által Párizsban vásárolt felszerelést használta. A dagerrotípia a Dunát és a Budai várat ábrázolta és ez volt az első feljegyzett alkalom, hogy Magyarországon fénykép felvételt készítettek (ekkor még a Habsburg-birodalom részeként, évekkel az Osztrák-Magyar Monarchia előtt).