Érdekes videóra bukkantunk az internet bugyraiban. A tesztpadon egy igen kedvelt manuális Pentax 50mm f/1.4 SMC Takumar objektív látható amint egy Geiger számlálóval mérik a sugárzás intenzitását. Egy fotó optikától nem várnánk, de a számláló megugrik, előbb a front lencse felől kis mértékben, majd a hátsó lencse felől mérve hatalmas mértékben. De vajon van ok a félelemre vele kapcsolatban?

Érdekes videóra bukkantunk az internet bugyraiban. A tesztpadon egy igen kedvelt manuális Pentax 50mm f/1.4 SMC Takumar objektív látható amint egy Geiger számlálóval mérik a sugárzás intenzitását. Egy fotó optikától nem várnánk, de a számláló megugrik, előbb a front lencse felől kis mértékben, majd a hátsó lencse felől mérve hatalmas mértékben. De vajon van ok a félelemre vele kapcsolatban?

Elmondható, hogy alapvetően nem kell tartanunk a sugárzástól, egyrészt az okozott sugárdózis (Sv) alacsony, másrészt meg már néhány centiméterre eltávolítva a mérőt az objektívtől, rögtön visszaesik az intenzitás (cpm) és már csak a normál környezeti terhelést méri az eszköz. Viszont ami ennél is meglepőbb, hogy ez a Pentax objektív nincs egyedül, ugyanis az 1930-as és 1980-as évek között bevett szokás volt olyan bevonatokkal kezelni az objektíveket, melyek radioaktivitása szignifikánsan elüt a környezeti értékektől (azaz radioaktív sugárzás a nap 24 órájának minden másodpercében ér minket). Az objektívek használata és sugárzásnak betudható egészségkárosodás között nem jegyeztek fel ok-okozati viszonyt. Persze ha szeretnénk arra törekedni, hogy a szervezetünket a lehető legkevesebb terhelés érje, akkor kerülhetjük az ilyen objektívek használatát, de félnünk egyébként nem kell tőlük.

[video:http://www.youtube.com/watch?v=3ozOMssiP2E]

De miért radioaktív sok régi objektív? A válasz egyszerű, míg ma rendelkezésünkre áll a nanotechnológia és ennek megfelelően nanokristályos bevonatokkal láthatjuk el objektíveinket, addig az 1930-as és 1980-as évek között erre még nem volt lehetőség. Ezek az objektívek már akkor is ismertek voltak radioaktivitásukról, de nem kerítettek neki nagy feneket. Az ilyen bevonat miatt ezekkel az objektívekkel sokkal jobb képminőséget lehetett elérni, már csak amiatt is, mert csökkentették a diffrakciót és ebből adódóan számos aberráció csökkenthető volt. A már megnevezett Pentax 50mm f/1.4 SMC Takumar objektív híres volt kiváló képminőségéről, melynek az volt az ára, hogy tóriummal bevont lencse is helyett kapott benne. Az ilyen speciális kezelés a hadiiparból érkezett, ahol már az 1930-as években alkalmaztak ilyen optikákat (pl: tengerészet, légierő, célzó berendezések optikai rendszereiben). Ez később átszivárgott a polgári használatba is, így a késő ’80-as évekig gyártották őket. Nem minden régi objektív radioaktív, sőt inkább a sugárzó lencsék vannak kisebbségben, de vannak olyanok, melyekről egészen biztosan tudjuk, hogy azok.

Ismert radioaktív tóriumot felhasználó objektívek:

  • Canon FL 58mm f1.2
  • GAF Anscomatic 38mm f2.8
  • Kodak Ektanar 38mm f2.8
  • Kodak Ektanon 46mm f3.5
  • Kodak Ektanon 50mm f3.9
  • SMC Takumar 50mm f1.4
  • Super Takumar 35mm f2.0, 50mm f1.5, 55mm f2
  • Super Takumar 6×7 105mm f2.4
  • Super-multi-coated Macro-Takumar
  • Yasinon-DS 50mm f1.7

Ha ilyen objektívet vásárolnánk akkor sem kell tartanunk tőle. Egy orvosi tanulmány alapján a megnevezett Takumar objektív használata akkora éves sugárdózissal jár, mely az éves alap sugárdózis 1%-át teszi ki. Ne feledjük a korábbi állítást: Sugárzás mindig ér minket, ez a mindig jelen lévő háttérsugárzásból adódik. Az igazi probléma az lenne, ha lenyelnénk a radioaktív elemet, erre viszont felnőtt emberek között elég csekély esély mutatkozik. Az ilyen objektívek használatát tehát nem a tóriumos bevonat miatt érdemes kerülni, hanem mert manapság már sokkal jobb minőségű lencséket kaphatunk a pénzünkért, modern és biztonságosabb bevonatokkal.