A világűr olyan terjedelmes, hogy szinte végtelen számú potenciális hasznosítása áll még az emberiség előtt. Mi lenne ha fotók tárolására használnánk fel? Nyilván egy kicsit drága tárhely, de a projekt mely hamarosan kezdetét veszi nem is a tömegek kiszolgálásáról szól. Trevor Paglen úgy gondolja, hogy ha szeretnénk a fotókat évmilliókig megőrizni, akkor azoknak a világűrben a helye, így összesen száz darabot küld fel egy szatellit társaságában.
A világűr olyan terjedelmes, hogy szinte végtelen számú potenciális hasznosítása áll még az emberiség előtt. Mi lenne ha fotók tárolására használnánk fel? Nyilván egy kicsit drága tárhely, de a projekt mely hamarosan kezdetét veszi nem is a tömegek kiszolgálásáról szól. Trevor Paglen úgy gondolja, hogy ha szeretnénk a fotókat évmilliókig megőrizni, akkor azoknak a világűrben a helye, így összesen száz darabot küld fel egy szatellit társaságában.
A fotókat személyesen válogatta és főleg földi tájakat mutatnak be. Nem valószínű, hogy valamilyen tudományos rendezési elv alapján ment a szelektáció, de a projekt szempontjából ez nem is túl lényeges. Az ötletet az adta, hogy a föld legrégebben épített emberi teremtményei is idővel el fognak tűnni és jó esély van rá, hogy egy napon az emberiség is erre a sorsra jut. A fotók pedig tökéletes lenyomatai az emberiségnek és a földi életnek. A száz fotó egy szilícium lemezre kerül rá, majd az EchoStar XVI műholddal együtt a következő hónapban lövik fel az űrbe, ahol föld körüli pályára állva fog keringeni, remélhetően évmilliókon át.