MEGOSZTÁS

Bár a Leica távmérős gépei mindig is teljesítették a MILC szójáték követelményeit, de az első mai értelemben vett MILC gépül a Leica TL volt. A minimalista ipari formatervezést mindennél előbbre helyező gép inkább tűnt egy olyan műalkotásnak, amivel játszani is lehet és ez most sem változik. Ami viszont igen, hogy az eddig is gyors fényképezőgép még tovább gyorsult.

  • Leica L-bajonett
  • Unibody alumínium váz
  • 24 megapixeles APS-C szenzor
  • Maestro II képfeldolgozó processzor
  • ISO 100 – 50 000 érzékenység
  • 30s – 1/4000 záridő mechanikus zárral
  • 30s – 1/40000 záridő elektronikus zárral
  • 7 fps mechanikus zárral, 20 fps elektronikus zárral
  • CDAF fókuszrendszer, 49 AF mezővel
  • DNG RAW formátum (tömörítetlen + veszteségmentesen tömörített)
  • 4K UHD videó @ 30 fps ; 1080p videó @ 50, 60 fps ; 720p videó @ 120 fp
  • 32 GB beépített memória
  • SD kártyahely (UHS-II)
  • 3,7” méretű érintőképernyő
  • Wi-Fi csatlakozás (vezérelhető okostelefonról)

A Leica TL2 nélkülözi a gomberdőt, így a hátoldalon nem is találunk fizikai kezelőgombokat, cserébe két tekerő és egy programozható funkciógomb segíti a kezelést. Aki ennél többet szeretne, az kénytelen megbarátkozni az érintőképernyővel vagy a gondolattal, hogy a TL2 nem neki szól.

A Leica viszont büszke a sebességre: Gyorsult a bekapcsolási idő, háromszor gyorsabb az AF rendszer az elődhöz képest, gyorsabb a sorozatlövés és úgy általában véve fürgébb lett a gép, pedig már az elődmodellben is főleg ezt domborították ki a németek.

Ahogy a TL, úgy a TL2 sem ajánlható mindenkinek: Ez a gép azoknak szól, akik nem csak egy használati tárgyat keresnek, hanem egy formatervezési műalkotást, még ha ez kompromisszumokkal is jár. A TL2-t arra tervezték, hogy tétovázás nélkül, gyorsan tegye a dolgát, mindezt akár ISO 50 000 érzékenységen és a frizurája mindvégig tökéletes maradjon.